Berci Versei
 
 
Világvége
 
Mikor az utolsó ember is végre meghal,
S az átkozott idő mindent felfal,
Gyertek elő, gonoszok !
Jöjjetek hát, démonok !
 
Uralják a Földet a rosszak,
Kedvükre tobzódjanak,
Döntsenek mindent romokba,
Rúgjanak bele a papokba !
 
Semmi nem állíthatja meg őket,
A riasztóul nevetőket.
Kik eddig is kínoztak,
Mindig ellenünk dolgoztak.
 
Mert ki meri azt állítani,
Hogy az élet, ami
Minket emészt,
Több, mint holmi ronda penész ?
 
Ahol nincsen Isten, csak vadállat,
Szomorúság és búbánat,
Halál, éhínség, szenvedés,
Minden nap egy átverés.
 
Azt hiszed, hogy boldog vagy ?
Nézzél körül, magad vagy !
Örömödből másnak is adj,
Magadnak is eleget hagyj !
 
Megoldhatatlan feladat.
Ekkor önt el az iszonyat :
Mindenki a rossz eszköze,
Senki sem menekül előle.
 
Mi tehát a megoldás ?
Az ész nélküli sodródás.
Nem tehetsz mást, barátom,
Szörnyű kép ez, belátom.
 
1996.I.16. Veszprém
 
 
Pép
 
A világon az összes nép
Undorító, sötét pép.
Az egész élet
Egy ronda kép.
 
Hagyjatok már békén
A feketeség mélyén,
A fájdalom és gonoszság
Legtaszítóbb részén,
 
Ki nem hagy nyugton, megölöm,
Csontjait széttöröm,
Az lesz ám csak nekem
Az igazi, nagy öröm.
 
1996.IV.13. Veszprém
 
 
Szenvedés
 
Szénné égek tűzkatlanban,
Szétlapulok acélprésben,
Lezuhanok sziklarésben,
Megdermedek hideg fagyban
 
Inkább.
 
1996.VIII.16. Bakonybél
 
 
Áldozat
 
Puszta kézzel rontok neki ezer s ezer tigrisnek,
Hogy véres csonkjaikat fegyvernek használva
Sírva rohanjak, nem számítanak az ütések,
Végigfutok az őserdőn és ugrok egy nagyot kiáltva,
Csillagok közt meteorok sebeznek, mit számít,
Sok-sok bolygón űrlényekkel háborúzok,
Egészen míg a nagy száguldás elkábít,
De felébredek, s már futok is, meg nem állok,
Savtengeren, maró óceánon átúszom,
Világ összes hegyét kétszer megmászom,
S lerajzollak egy gigantikus vásznon,
Küklopszok szemét kibököm,
Griffek szárnyát letépem,
Sárkányok tüzét kivédem,
Fejeiket kútba lököm,
Csak azért, hogy lássalak.
De könyörgöm,
Könyörgöm : ki vagy te ?
 
1996.XI.20. Veszprém
 
 
Irodalomórán
 
Megint itt a szerda reggel,
Mindig megvár hetente,
Mikor az ember reggel felkel,
Ő várja őt nevetve.
 
Gábor felel,
Túl vagyok a stresszen,
Ez a szerda reggel,
Eljött, hogy emésszen.
 
Miért élek ?
Hogy itt sorvadjak e padokban ?
Nagyon félek,
Hogy meghalok még kiskoromban.
 
1996.XI.27. Veszprém
 
 
Jóslat
 
Csillagokból alászálló, kozmoszszagú
Fekete-gyönyörű hajlatok
Mondjátok meg, mit kapok !
Végtelenül keringek-e,
Mint egy bolygó,
Kiáltozván : ez de jó ?
Vagy mint a gömbvillám
Cikázok mindenfele
Hol fel, hol le ?
 
1996.XII.21. Veszprém
 
 
Állapot
 
Mindenki megy, senki sem figyel,
Így van ez jól.
Én figyelek, de nem látok,
Lelkem rezdül, majd pihen.
 
1996.XII.30. Veszprém
 
 
Magány ?
 
Egyedül vagyok, ez a magány ?
Szomorúságot sugall a talány.
Se barátom, se hazám,
Egyedül vagyok, ez a magány ?
 
Elmerengek néha ezen
Rohadt szürke reggeleken,
Ebédidőben, délután
Kutatok a válasz után.
 
Van barátom, van hazám,
Egy szál vagyok a búzatáblán.
Egy szál vagyok, de milyen szál ?
Elfordul, ki mellettem áll.
 
Kalászom a földig ér,
Gyökerem is csupa vér.
Magányos vagyok, és mégsem.
Magányos vagyok lélekben.
 
1997.I.22. Veszprém
 
 
A tegnapi talány megoldása
 
Tudom, mi hiányzik, de nem tudom, ki ő.
Kell nekem egy nő, de ki lesz ő ?
Kell nekem egy nő, de ki lesz, ő ?
Kell nekem egy nő, de ki lesz ? Ő !
 
1997.I.23. Veszprém
 
 
Gépjárművezető-képző munkaközösség
 
Vezetni tanulok -
Kibaszott nehéz.
Az oktatóm tapló,
Hónalja penész.
 
1997.I.23. Veszprém
 
 
Világ
 
Vaku villan a vágy völgyében
Verekedő-veszekedő világban,
Vakok vívnak véres harcot
Véget nem érő viszályban.
 
1997.I.24. Veszprém
 
 
Suhanás
 
Csak én vagyok, és ő, a hó.
Két kerékkel száguldok benne,
Ropog-ropog a friss hó,
Elolvadni nem szeretne.
 
Élvezem ezt a suhanást,
Senki nem gátol,
Még ha néha rohanvást
El is esem párszor.
 
1997.II.4. Veszprém
 
 
Hé, Tolsztoj !
 
Itt vagyok én : szenvedés alanya.
Bármilyen furcsa, Tolsztoj megírta.
Ivan Iljics vagyok,
Felfoghatatlan dolog,
Ivan Iljics vagyok,
Lehet, meg is halok.
 
Éltem eddig normálisan - majdnem,
Mindig egészséges voltam - már nem.
Más persze, hogy néha
Lusta, tohonya, léha
Életemnek hála
Az ágyat nyomtam-hát na!
 
Mennyivel más egy határozatlan,
Megfoghatatlan, sunyi tűzkatlan.
Az örök rettegés,
Az elmúló nevetés,
Tudom, nincs menekvés,
Szívembe szúr a kés.
 
Tisztán tudom : büntetés a sorsom.
El kell viselnem, ez lett a jussom.
De ki büntet ? Isten ?
Gyónnék, de nincsen.
Ha van, akkor intsen :
Itt vagyok, kincsem !
 
Rohadj meg, Tolsztoj! Tűnjél a francba!
Mért kínzol engem? Kuss! Már meg vagy halva!
Ivan Iljics vagyok,
Felfoghatatlan dolog,
Ivan Iljics vagyok,
Lehet, meg is halok.
 
1997.III.22. Veszprém
 
 
Párhuzamos lét
 
Tudom, hogy valahol te is vagy,
Éled saját szép életedet.
Két egyenes száguld a síkban,
Párhuzamosan menetelnek.
Közös erővel, együttesen
Képesek vagyunk változtatni,
Nem kéne többet egyikünknek sem
Belülről állandóan sírni.
 
1997.III.19. Veszprém
 
 
Csatár-hegy
 
Akár szép is lehetnél,
Te nyomorult, ronda hegy,
Nem is a hegy, a völgy ítél
Engem szomorú rabságra egy
Tetves lélek-kalitkában,
Árammal a rácsokban.
Letargia, depresszió,
Szépen leír ez a két szó,
Füved selymes, szeled lágy,
Nyílik nyáron sok virág.
 
1997.IV.2. Veszprém, Csatár-hegy
 
 
Éji mélypont
 
Kettőkor ülök az ágyamon,
Elfelejtettem vacsorázni,
Megint itt vagyok a mélyponton,
Ilyenkor nincsen mit csinálni.
 
Bűnösen ülök az ágyamon,
Aljas vagyok én, s gazember,
Vér csurog le csontos államon,
Ez most nekem a legjobb gyógyszer.
 
Kié ez a gőzölgő, sós vér ?
Emberé ? Állaté ? Én tudom.
Az élet így most vajon mit ér,
Ha isten-vér folyik államon ?
 
1997.V.14. Veszprém
 
 
Az én utam
 
Furcsa kis út ez az enyém,
Fárasztó, kemény út, nagyon,
Fásultan bolyongok, s hetykén,
Megöl ez az út, ha hagyom.
 
Tizenhét napig egyenes,
Tizenhét szomorú napig,
Páncélban mentem, érdekes,
Mért nem szólt rám valaki ?!
 
Durva kezek megfosztottak
Páncélomtól, jólétemtől,
Ledőltek a védőfalak,
Ártatlan vagyok, s esendő.
 
Hirtelen borult be az ég,
Lávafolyam zúdult alá,
Villámok cikáztak felém,
Meteorzápor, robbanás.
 
Térdre estem szánalmasan,
Nyilak zúdultak felém,
Tomboló viharban kúsztam,
S kések hasítottak belém.
 
És szenvedek ma is folyton,
Soha többet fel nem állok,
Bánatomat versbe fojtom,
Azt hiszem, lassan megállok.
 
1997.V.14. Veszprém
 
 
Mi lesz ?
 
Most tehát már dohányzom is,
Keserűségem végtelen,
Zsebemben lapul a cigi,
Felőröl már a félelem.
 
Jó élet jutott sokaknak,
Nem tudják, mi az a nyomor,
Problémájuk felszínes csak,
Nézik, mért vagyok én komor.
 
"Cserélnék veled"-nyöszörgik,
Fogalmuk sincs, mi van bennem,
Nagy fej vagyok én, azt hiszik,
Mert cigi van a zsebemben.
 
Nincs családom, otthonom se,
Nincs is helyem a világon,
Apróbb örömök éltetnek,
De közeleg a halálom.
 
1997.V.15. Veszprém
 
 
Köszönöm
 
Megérintetted a lelkemet,
Mely érzéketlenül lebegett,
Szenvedtem én, majdnem meghaltam,
Pedig csak megértést akartam.
 
Más nem látta, de folyton sírtam,
Haldokoltam, már alig bírtam.
Reménysugár tűnt fel az égen,
Erre vártam, óh, milyen régen.
 
Biztos úton mentem halálba,
Megmentettél, éltettél engem,
Szarok már a halál szavára,
Neked köszönöm most mindenem.
 
1997.VII.16. 9-11 Kőszeg
 
 
Szenvedek
 
Hát nem érted, nem értesz ?
Szenvedek a kíntól.
Egy angyal ilyet mért tesz ?
Meghalok a kíntól.
 
Nem tehetsz róla, tudom,
Szenvedek a kíntól.
Körömmel téped húsom,
Meghalok a kíntól.
 
Elmondom százszor is, hogy szeretlek,
Elmondom ezerszer, hogy szenvedek.
Átengedlek a Sátánnak téged,
Szörnyű a kín, mely belülről éget.
 
1997.VII.16. 21:52 Kőszeg
 
 
Holló
 
Ha ostorral ütnek, kibírom,
Ha máglyán égetnek, eltűröm,
De bánatom Neked kisírom,
Bárcsak sikerülne eltűnnöm.
 
Ha holló tépi húsom, meghalok.
 
Hajad gyönyörű, dúsan omló,
Oly szép fekete, mint egy holló.
 
1997.VII.16. 21:59 Kőszeg
 
 
Ölj !
 
Kit barátodnak gondolsz, öld meg gyorsan !
Mindjárt elárulom, én hogy jártam.
Jó barátom volt sokáig,
Hidd el, tiszteltem mindmáig.
Elvette az életem,
Elvette, kit szerettem.
Senkinek nem kellek,
Holnap mennybe megyek.
 
1997.VII.16. 22:04 Kőszeg
 
 
Letargia
 
Cigimet szívom,
Barátom szidom.
Sötétben állok,
Agonizálok.
Tagjaim remegnek,
És nagyon szenvedek.
 
1997.VII.16. 22:08 Kőszeg
 
 
Kínzol
 
Fojtogat a sírás,
Nehéz így az írás.
Ezt a cigit szívom,
Nem sokáig bírom.
 
Szakadékból kihúztál,
Durván visszadobtál.
 
Direkt éles kőre,
De nézd csak, még élek
És most nagyon félek,
Megöltél örökre.
 
1997.VII.16. 22:15 Kőszeg
 
 
Másnap
 
Lelkem mára kiürült,
Nem érdekel semmi sem,
A közönség kifütyült,
Mondjál bármit, elhiszem.
 
1997.VII.17. 9:13 Kőszeg
 
 
Változások
 
Egyik nap feketék,
Másik nap meg zöldek,
Nézem, és megyek én,
Furcsák a növények.
 
Ma szép a földgolyó,
Holnap ocsmány tenger,
Furcsa ez a bolygó,
Lelépek én egyszer.
 
Néha szép az élet,
De általában kín,
Szeretlek ma téged,
Holnap megölsz kinn.
 
1997.VII.17. 10:48 Kőszeg
 
 
Mordály
 
Egy életem, egy halálom,
Adjátok hát a mordályom,
Lelövöm, aki nem tetszik,
Miközben az utcát járom.
 
Ereimet kések metszik,
Előttem sok hulla fekszik,
Nincsen többé már barátom,
Nem bírom, csak néhány percig.
 
1997.VII.18. 11:16 Kőszeg
 
 
Kérdés
 
Termékeny vagyok,
De azért félek.
Vajon mit kapok ?
És meddig élek ?
 
1997.VII.18. 11:35 Kőszeg
 
 
Kérlek
 
Lett egy barátom,
De elúszott az álmom.
Előtte vagy utána ?
Röhögnöm kell, hahaha !
Már én sem tudom,
Hogy mit kéne csinálnom,
Vezess hát, égi mátka-
Életem átka-,
Vagy küldjél a halálba.
 
1997.VII.18. Kőszeg
 
 
Édes kín
 
Hogy is írhatnám le,
Amit én most érzek,
Az édes kín belülről éget.
 
Az a szép édes kín,
Édes kín, édes kín,
Mikor ez lesz úrrá valakin.
 
Hiányzol, hiányzol,
Bizonytalan vagyok,
Egyoldalú-e ez a dolog ?
 
Egy galambot várok
Éjjel és nappal én,
Aztán csak várok, várok, várok.
 
1997.VII.28. Felsőtárkány
 
 
Idő
 
Ólomlábak koppannak,
Nem pereg a homok sem,
Alig bírom kivárni,
Megjött-e a levelem ?
 
1997.VII.29. Felsőtárkány
 
 
Kedves
 
Vihart okozol, bár ez nem látszik,
Nem én vagyok az, ki veled játszik,
Hidd el, nem vagyok még elég erős,
Lennék szívesebben inkább egy hős.
 
Hidd el nekem, nem ismerjük egymást,
Bár azért tudunk egymásról egy s mást.
Próbálkozzunk bizakodva, kedves,
Segíthet-e ebben nekünk egy vers ?
 
1997.X.8. Veszprém
 
 
Utazás
 
És magával ragad a szabadság,
Mint egy palást, mely édes-gyönyörű.
Elfut mellettem néhány havas ház,
Patak és erdős hegyek, ködös fű,
Kukoricaföld, út, meg falvacskák,
Tavak, benne szép halacskák,
Szenvedés, szép élet, lenge szellők.
 
Ilyenkor imádok élni,
Nem kell semmitől sem félni.
 
1997.X.27. 8:38 Útban Győr felé (stoppal)
 
 
Hangelnyelő
 
Lakásunkban van egy hangelnyelő,
Hihetetlenül nagy szemét ő,
Semmit nem tudok tenni ellene,
Ha megpróbálom, rögtön szétlő.
 
1997.X.28. Veszprém
 
 
Elvágyódás
 
Nem titkolom,
Elvágyódom.
Akárhová, csak el innen.
 
Hiába minden,
Esélyem nincsen
Arra, hogy itt boldog legyek.
 
1997.X.28. Veszprém
 
 
Versírás
 
Itt még nincs vers - üres a lap,
Ez így tovább nem maradhat.
A kín, a bánat összegyűlt,
Az álomgép már elrepült.
 
Gyere ki, te bánat és kín,
A szenvedés tüze ég kinn,
S kezem alatt ég a lap,
Ahogy téged odaírlak.
 
Megkönnyebbülök ezáltal,
Nem szenvedek már annyira,
Egyszer talán boldog leszek,
Ha meg nem halok addigra.
 
1997.IX.19. Veszprém
 
 
Megint rossz a kedvem
 
Zöttyen egyet, és lejjebb esik,
A grafikonja lejjebb hajlik,
Meredeken zuhan,
A mélybe lerohan.
 
Elegem van, végképp megtörtem,
Végre mentem, megint elestem.
Verem nyílt alattam,
És belezuhantam.
 
Nem érdekel, nem érdekel,
Hagyjatok már végre békén !
Nem érdekel, nem érdekel,
Tudom, hogy felkelek még én !
 
1997.XII.1. Veszprém
 
 
És aki nem bírja
 
És aki nem bírja, építsen házat,
És mindig újat, összesen százat,
És ha ez nem elég, akkor mondhatja,
Ő ezt az életet tovább nem bírja.
 
És aki nem bírja, utazzon messze,
És ha így, a távolságba veszve
Még mindig szenved, akkor már mondhatja,
Ő ezt az életet nagyon utálja.
 
És aki nem bírja, igya le magát,
És ha már nem érzi fájni az agyát,
De még mindig sírna, akkor mondhatja,
Ő ezt az életet rohadtul unta.
 
1998.II.6. Veszprém
 
 
Önszuggeszció
 
Talpra állok, talpra állok,
Mert én keljfeljancsi vagyok,
Mindig sikerül, sikerül,
Vágyam végül beteljesül,
A bánatom hát elrepül,
Mindig sikerül, sikerül...
 
1998.III.1. Veszprém
 
 
Rád gondolok
 
Rád gondolok,
Vajon mi lesz ?
Rád gondolok,
Hová visz ez ?
 
Elmélkedem,
Reménykedem.
Cigim szívom,
Versem írom.
Nélküled még
Most kibírom.
 
Rád gondolok,
Vajon mi lesz ?
 
1998.III.18. 0:15 Veszprém
 
 
Füst
 
Kulcs és kulcslyuk - a nikotin nyit.
És bár tudom, nem kéne ennyit,
Hol érdekel, ha tisztán látok,
A Földön élek, de fönt járok.
 
Gondolatim lepkék - szálljatok !
Nem bántja senki a szárnyatok.
És sok év múlva egyszer talán
Az ajtók szörnyet nyitnak majd rám.
 
1998.III.19. 0:03 Veszprém
 
 
Merengés
 
Kétségek közt hánykolódva,
Kőröl kőre felcsapódva
Nem túl kellemes eset.
 
Árbocrúd halad az éjben,
Eltűnve a messzeségben,
Távolodva odébbáll.
 
1998.III.25. (?kb) éjjel Veszprém
 
 
Éji kérdés
 
Haragszom,
Hiányzol,
Könnyem hullik.
Haragszom,
Mért kínzol ?
Rajtam múlik ?
 
Ne tedd ezt,
Ne csináld,
Ne játssz velem !
Esténként
Esik rám
Alig-életem.
 
1998.III.29 4:29(!) Veszprém
 
 
A semmi-vég
 
Agyam nevet,
Szívem sír.
De felszáradnak ám a könnyek,
Míg a kezem
Verset ír.
 
Ennyi volt ez,
Ez a semmi.
Sajnálom, hidd el, nem hazudok.
Nem kell erről
Verset írni.
 
1998.IV.6. 3:31 Veszprém
 
 
Élet
 
Minden egyes pillanat
Csak egy a másik után.
Minden egyes mozzanat
Csak apró vonás csupán.
 
Az élet galamb, elszáll,
Az élet keselyű,
Az élet keserű,
Az élet harang, leltár.
 
Élj túl, haver, kihívlak!
Ordítsd sokszor megtörve:
Téged úgyis kibírlak !
Akkor élhetsz örökre.
 
1998.IV.15. 23:46 Veszprém
 
 
Bárcsak
 
Bárcsak itt lennél velem,
Bárcsak beszélgetnénk most,
Bárcsak érezhetnélek,
Bárcsak beszélhetnénk most.
 
Bárcsak gondolnál rám, úgy mint én,
Bár csak mi volnánk, a Föld kerekén!
 
1998.IV.26. 23:59 Veszprém
 
 
Pokol
 
A Pokol forró katlanja előtt
Kurvák táncolnak fekete lakkban,
Izzó hőség árad rájuk,
Mindig-mindig más alakban.
 
Sziklás hegy ormán barlang szája áll
A lányok izgató tánca mögött,
Tudom, érzem, a barlang várva vár.
Megdelejezett. Helyettem döntött.
 
1998.IV.29. Veszprém
 
 
Trombiták
 
Trombita, harsona lila ködben szól,
Ne őket hibáztasd, hogyha elalszol.
Ne őket okold, ha érdes a dögszag,
Ha magadat egy rossz világba hoztad,
Ha Ámor nyila is elzúg melletted,
Ha érzéseid már el is feledted,
Ha nem futsz soha elég gyorsan százon,
Ha meglopnak már minden kis vásáron,
Ha nem vagy képes kifejezni magad,
Ha foszlott kabátod még tovább hasad,
Ha rossz otthon, de tudod, nincs menekvés,
Ha ajkadról már eltűnt a nevetés.
Trombita, harsona lila ködben szól,
Megértem, hogyha te most rám haragszol.
 
1998.V.4. Veszprém
 
 
Csak másfél hónap
 
Csak másfél hónap és enyém az élet,
Magával ragad a teljes szabadság,
Megszűnik majd minden, minden, mi éget,
Megszűnik végre ez a rongyos rabság,
 
Mely keményen a lelkem szorongatja,
Mely emészti szép lelkiismeretem,
Hogy feleljek meg én, azt szorgalmazza,
És kérdezgeti, hogy eddig mit tettem.
 
És tényleg nem tudok mit válaszolni,
Mit csináltam bármi szépet, netán jót ?
Másfél hónap... és minden egyes holmi
Marad ugyanolyan, mint előtte volt.
 
1998.V.5. Veszprém
 
 
Szív
 
Átlagosnak lenni,
Sosem szerepelni,
Nem képesnek lenni
Jóízűt nevetni -
Nem
szép
dolog.
 
Mindig csak szenvedni,
Csak részegeskedni,
És így énekelni,
Próbálni szeretni -
Egy
rész
dobog.
 
1998.V.27. 16:37 Veszprém
 
 
Csend
 
A végtelen csöndesség
Özönlik fülembe,
Döngeti dobhártyám
Keményen keresztbe,
Nem hagy már, nem hagy már
Sohasem békében.
 
A végtelen üresség
Áramlik lelkembe,
Mardossa, mardossa,
Úgy tűnik, örökre,
Nem hagyja, nem hagyja
Nyugodni békében.
 
1998.V.27. 2:13 Veszprém
 
 
A professzor
 
Vidáman baktattam az ösvényen,
Egy professzort kerestem serényen.
Madártollak jelezték utamat,
Hátranéztem, nem leletem nyomomat.
 
Odaértem hát az ódon házhoz,
Tudtam, most néhány ember átkoz,
Beléptem, és már meg is láttam,
Megszólított, már alig vártam :
 
"Aki egy undorító, elszeparált lény,
Az a világból nem ért semmit, ez már tény.
És mint ilyen - nekem elhiheti nyugton -,
Nem képes soha átmozdulni egy ponton".
 
"Igaza van" - szóltam, és lelőttem,
Összeomlott rongy teste előttem,
Egy kosár almát kezdtem el enni,
És azt hittem, már nem kell mást tenni.
 
1998.V.29. Veszprém
 
 
Teher
 
Egyre súlyosabb nekem ez a teher,
Tíz tonna, már húsz, lábaimról lever.
Nem csinálok mást, csak hagyom, hogy nőjön,
Mögülem meg már szülőm is előjön.
 
1998.V.31. 2:34 Veszprém
 
 
Pörgök
 
Csak pörög az agyam és forgolódik,
Veszettül izeg-mozog, meg nem pihen,
Adrenalinnal árasztja el testem,
Zúg, zakatol, és közben reszket szívem.
 
Sok múlik, sok múlik ezen, agyam jár,
Tagjaim pörögnek, zúg egész testem,
Egész álló este az órám lestem,
Tudom-tudom : kedden rám a nagy nap vár.
 
1998.VI.15. 0:14 Veszprém
 
 
Cigi
 
Kapaszkodom a cigimbe -
Tartsál meg !
Kapaszkodom a cigimbe -
Emelj fel !
Kapaszkodom a cigimbe -
Haljál meg !
Kapaszkodom a cigimbe -
Temess el...
 
1998.VI.15. 23:27 Veszprém
 
 
Kávé
 
Vedelem a kávét,
Furcsa egy ajándék
Nekem az aroma,
Mely léből száll tova.
 
Ez lelket önt belém,
Érzem, hogy van remény,
Koffeinnal telve,
Éjet áttelelve.
 
1998.VI.15. 23:31 Veszprém
 
 
Kávé, cigi
 
Remegő ujjakkal keverem a kávét,
Reszkető cigim a számhoz emelem,
Életeket irigyelek - sok-sok másét,
És érzem föloszlani csöpp ki fegyelmem.
 
1998.VI.16. 0:09 Veszprém
 
 
Válaszolni próbálok
 
Hogy minek, barátom ? - ezt kérdezed,
S fejembe a kérdés szöget ütött.
Néha az életet nem élvezed,
S kérdezed, téged vajon ki küldött.
 
A kedélyem változásaival
Válaszom is egy széles skálán ing,
Ámde legmélyebb alapjaiban
Stabil állapotában, kábán ring.
 
Veszendők vagyunk, lassan elmúlunk,
S e rövid idő alatt tenni kell
Mindaddig, míg véget nem ér útunk.
Kezünk kötve van, de eszméinkkel
 
Megvalósíthatjuk önmagunkat.
Előttem most önnös célok helyett
Lebegni látok csodás újakat,
Kissé talán magasztos elveket.
 
Rövid életem értékes legyen,
Alkossak számos pozitív dolgot,
Segítsek minél több emberen,
Úgy lehetek csak igazán boldog.
 
Ez hajt engem, ezek a céljaim,
Ezért születtem, ezért létezem,
S ha ezt akarják szintén fiaim,
Akkor mondhatom : joggal érkeztem.
 
 
(válasz Bakó Lacinak)
 
1998.VI.18. 16:46 Veszprém
 
 
Idő elteltével
 
Rég ragadtam meg pennámat,
Éltem szolid világomat,
Kergettem rőt ábrándokat.
 
Kulináris ösztöneim,
Apró-cseprő kis gondjaim,
Leragadtak gondolatim...
 
Érzem, hogy ez nem mehet így,
Az alkotásvágy szétfeszít,
Lélekmorajlás kényszerít.
 
Tennem kell, hogy szűnjön a kín,
Belülről már üldöz a rím,
Ellentétek, szétfutó sín.
 
Ha igyekszem, hát sikerül,
Az agyam így már kiürül,
Csak néhány szép sorba kerül.
 
Most lenyugodtam, pihenek.
Üdvözöllek, ím titeket.
Továbbra is figyelek.
 
1998.VI.20. Fertőrákos
 
 
Részegségi filozófia
 
Ha egyszer bebaszol, nincsen semmi,
Nem kell még semmit se tenni.
Ha kétszer berúgsz, vigyázz magadra,
Ne gondolj többet arra a napra.
Ha százszor berúgsz, te vagy az Isten,
Soha többet más gondod nincsen.
 
1998.VI.21. 23:41 Fertőrákos

Minden jog fenntartva. A versek a szerzői jogok védelme alatt állnak. Mindennemü felhasználásuk, publikálásuk, csak a szerző engedélyével lehetséges.

vissza                 vissza a főoldalra